Plébániánk, a Budapest-Herminamezői Szentlélek templom és a hozzátartozó egyházközség története 1919-ben kezdődött. Budapesten a korábbi nagy plébánia-területeket átalakították, újakat jelöltek ki, így lett önálló plébánia Budapest-Herminamező is 1919. április 21-én, Húsvét hétfőjén. A plébániatemplom József nádor fiatalon meghalt lányának, Hermina főhercegnőnek emlékére Ybl Miklós által tervezett, 1856-ban felszentelt Hermina úti kápolna lett. A plébánia vezetését Csernoch János bíboros-hercegprímás Mihalovics Zsigmond atyára (1889-1959) bízta.
A terület híveinek száma gyorsan növekedett, köszönhetően Mihalovics Zsigmond eredményes közösségépítő, a rászorulókat sokféle módon segítő és a hitélet minden formáját támogató és szervező tevékenységének. A kápolna egyre inkább szűknek bizonyult a gyarapodó hívek befogadására, ezért felmerült egy valódi, nagyobb befogadóképességű plébániatemplom építése. Különféle közösség, szervezet és egyesület működött már ekkor a plébánia keretein belül, a fiatal lányok a Mária Kongregációban vehettek részt, 1923-tól a plébániának önálló cserkészcsapata volt, de megalakult az Oltáregylet és a Rózsafüzér Társulat is.
A nagy előrelépés 1924-ben következett be: ekkor kinevezték Mihalovics Zsigmondot plébánossá, aki még ebben az évben elkezdte a templom építésére az adományok gyűjtését. A következő években az anyagi feltételek megteremtése mellett az egyházközséget a hitéleti és a gazdag kulturális események még inkább gyarapították és megerősítették, tehát még indokoltabbá vált az új plébániatemplom megépítése. 1930-ban megalakult az egész országban működő Credo Egyesület helyi közössége, amely az imádkozó férfiak számára nyújtott lehetőséget Isten szeretetében való elmélyülésre. 1927-ben Serédi Jusztinián lett Magyarország hercegprímása, ő volt az, aki a leendő templom elnevezésére az egyházközség képviselő testületének javaslatát elfogadta. Budapesten nem volt a Szentlélek tiszteletére emelt istenháza, így a leendő templom elsőként viseli ezt a titulust, ez szerepel a templom alapítólevelében. A templom tervezését Petrovácz Gyula építészmérnök (1877-1953?) vállalta, aki az egyházközség képviselő testületének világi elnöke volt.
(Petrovácz Gyula számos budapesti és vidéki templom tervezője volt, emellett több kerület, így Herminamező országgyűlési képviseletét is ellátta, sőt, az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus műszaki bizottságának igazgatójaként aktív résztvevője volt a Kongresszusnak. Zuglóban lakott, utolsó ismert lakása a Gyarmat utca 4. számú ház. Világnézete, elkötelezettsége miatt innen telepítették ki az 1950-es évek elején, halálának pontos idejét nem ismerjük)
1932-ban megtörtént az egyházközség területének kijelölése és a templom alapkövének megáldása.
1935-ben a templom majdani helyén állították fel azt az ún. missziós keresztet, amely ma templomunk előterében található. Az első kapavágásra 1936 szeptemberében került sor, ekkor helyezték el a templom alapkövét, benne a miniatűrökkel díszített pergamen alapító okiratot. Ugyanennek az évnek decemberében lezajlott a bokréta-ünnep, vagyis a fedélszék felrakása. Erre az alkalomra Medveczky Zoltán MÁV tisztviselő elkészítette az építész tervei alapján a templom kicsinyített mását. A festett, nagy műgonddal és érezhető szeretettel alkotott papírmasé modell láttán a plébánia hívei elképzelhették, milyen lesz az új templom. Számunkra pedig a plébániánkon őrzött makett azt mutatja meg, milyen volt az eredeti templom, hiszen egyik legfontosabb jellegzetessége, magasba törő csúcsíves tornya ma már nem látható. A kis modell érdekessége, hogy készítője egy perselyt applikált a maketthez, amelyen egy kis csengő hang jelezte, ha adományt dobtak bele.
Az építkezés jó ütemben haladt, a következő év elejére elkészült a huszártorony (ez sajnos elpusztult a háborúban), júniusban pedig megtörtént a torony keresztjének megáldása és feltétele. A templom építésével párhuzamosan, gyors ütemben a plébánia épületét is elkezdték építeni. Májusban elhelyezték az alapkövet, benne az alapító okirattal és novemberben, a templom szentelése utáni díszebéd már a kész épületben zajlott le. 1937 szeptemberében megérkeztek a templom harangjai, a legnagyobb a Szent István harang 810 kg súllyal, a Szent Imre nevét viselő 345 kg-os és a 180 kg-os Szent László harang.
A templom szentelését 1937 novemberében két napos ünnepséggel végezték. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás érkezésekor szólaltak meg először az elkészült templom harangjai. A templom ünnepélyes felszentelésére másnap, 1937. november 14-én kora reggel, nagy hóesésben került sor, majd a hívek jelenlétében lezajlott az első szentmise a felszentelt templomtérben. Az ünnepi ebédet a plébánián szolgálták fel a papság és a képviselőtestület, az építők és az adományozók számára, délután pedig már az első litániát is megtartották.
Az 1938-as év kiemelt a plébánia történetében. A Budapesten megrendezett Eucharisztikus Kongresszus egyik fő szervezője, lelke és motorja a Herminamezői Szentlélek templom plébánosa, Mihalovics Zsigmond volt. Hatalmas gyakorlattal és tapasztalattal rendelkezett a szervező munka és a lelkesítés terén. 1932-től ő volt az Actio Catholica országos igazgatója is. Minden korosztályt, férfiakat és nőket is igyekezett megszólítani és megnyerni Isten ügyének. Az Eucharisztikus Kongresszus legfőbb helyszíne a plébánia területén lévő Hősök tere volt, ezért is indokolta a Plébános atya megbízatását. Itt a plébánián tartották a Kongresszust megelőző, ún. előkészítő hetet, majd a nők szent óráját. Erre az alkalomra készült el templomunk kerámia stációja, ami Orbán Antal (1887-1940) szobrászművész alkotása. A sikeres kongresszus után, köszönetképpen Mihalovics Zsigmond atyának áldozatos szolgálatáért, a római zarándokok által Magyarországra hozott Mamertini feszület másolatát a Herminamezői Szentlélek templomban helyezték el.
A háború éveiben a templom sok sérülést szenvedett el: tornyai a huszártoronnyal együtt megsemmisültek, harangjait elvitték, a tetőzet, a külső és belső ajtók, az üvegezés, az üvegablakok komoly károkat szenvedtek. 1944-től új plébánosa lett a plébániának, Seres Ferenc atya (1910-1994) személyében. A háború után az ő nagy feladata lett a templom kijavítása, és persze a gyülekezet megtartása az egyre nehezebbé váló körülmények között. Plébániánknak a nehézségek, kihívások mellett voltak nagy örömei, ünnepei is. 1947-ben Mindszenthy József bíboros-hercegprímás közel 500 hívőnek, köztük sok fogyatékkal élő, vak és mozgássérült testvérnek, szolgáltatta ki a bérmálás szentségét. Az Eucharisztikus Kongresszus 10. évfordulójára sikerült olyan terveket megvalósítani, amelyek már régóta esedékesek voltak. Slezák László harangöntő mester öntötte az új, 200 kg-os, Szent Margitról elnevezett harangot a régi pótlására, és ugyanebben az évben kapott végleges helyet a bejárat melletti jobb oldali kápolnában a Mamertini feszület.
A következő évtizedek küzdelmes időket hoztak. Részben a templom háborús sérüléseinek kijavítása volt a legfőbb feladat, részben éppen a háború miatt félbemaradt díszítési és szépítési tervek megvalósítása érdekében történő erőfeszítés töltötte ki ezeket az éveket, a fennálló hatalom pedig nem igazán járult hozzá ezek sikeres teljesítéséhez. Mégis, minden nehézség ellenére 1949-ben a templom búcsújára kiegészült az eddig hiányos márványoltár a csodálatos kenyérszaporítást és a kánai menyegző csodáját ábrázoló domborművel, Zsákodi Csiszér János szobrászművész (1883-1953) alkotásával. 1957-ben végre elkezdődhetett az eddig üres falak kifestése. Seres Ferenc plébános atya ikonografikus koncepciója alapján a Szentlélek megjelenéseit, a Lélekre utaló jeleneteket Kontuly Béla festőművész (1904-1983) álmodta a szentély és a főhajó felületeire. A szentély freskója 1958-ra elkészült, a templom teljes kifestése azonban csak az 1970-es években fejeződött be. Az egyházközség és a plébánia megalakulásának 40. évfordulójára elkészült a kereszthajó boltozatának a kifestése, ugyanebben az évben külföldön meghalt első plébánosunk, Mihalovics Zsigmond. Az 1960-as éveket lényegében a templom, a plébánia és a Jáki kápolna fenntartásáért való küzdelem határozta meg. Ezekben az években templomunk volt a helyszíne a Zadravecz István tábori püspök (1884-1965) által szervezett titkos papszenteléseknek, ennek is köszönhetően Seres Ferenc plébános atyát 1963-ban eltávolították hivatalából. Az új plébános Hóka Imre atya lett (1901-1973). Az ő szolgálatának évei alatt megvalósult a templom részleges külső tatarozása, és folytatódott a főhajó mennyezeti freskóinak festése. 1973 fontos dátum plébániánk történetében, Tarnai Béla atya (1917-2003) kinevezésével hosszú és igazán gyümölcsöző szolgálat kezdődött el. Az ő plébánosságának évtizedei alatt sok fel- és megújítás következett be. A templom épületének átfogó és folyamatos renoválása – a bal oldali kis torony helyreállítása és a tetőszerkezet javítása – mellett kényelmi szempontokat is figyelembe vett, ezért készült el az elektromos padfűtés. Folytatódott a templom művészi dekorálása, 1976-tól Takács István festőművész (1901-1985) munkája nyomán a főhajó kórusig tartó szakaszainak kifestésével. 1974-ben a plébánia egy nagyméretű, sok alakos betlehem tulajdonosa lett. A népi ihletésű betlehem, melynek figuráit Kovács Anna készítette el, ma is plébániánk kedves, minden évben nagy örömet adó darabja. A háborúban elpusztult csúcsíves tornyot sohasem állították vissza, így erre a csonka toronyra került fel 1976-ban az új rézborítású kereszt. 1977-re fejeződött be a nagyszabású renoválás első szakasza, a templom felszentelésének 40. évfordulóját Lékai László bíboros-érsek atya jelenlétében ünnepelte a plébánia közössége. A felújítások sora a következő tíz esztendőben is folytatódott, az 50. évfordulóra megszólalt az új orgona is, melyet Paskai László bíboros, prímás-érsek áldott meg 1987-ben. Az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus 50. évfordulójára ünnepségsorozattal emlékezett a plébánia, pl. a kongresszus idején megrendezett hajós zarándoklatra emlékezve nagy sikerű hajókirándulást szervezett, melyet a következő években rendszeresen megismételtek. Az 1957-ben lebontott baldachinos oltár helyett 1991-1997 között készült el az új szembemiséző oltár.
A Herminamezői Szentlélek templom főbb adatai, művészi emlékei
1936-1937 között Petrovácz Gyula (1877-1953?) építészmérnök tervei alapján épült háromhajós, kereszthajós, neoromán stílusú bazilika 66 méter hosszú és 20 méter széles. Az ekkor felszentelt épületre egy csúcsíves lezárású tornyot tervezett és épített a mester, azonban ez a torony a kis huszártoronnyal együtt a háborúban elpusztult; ma egy csonka tornya van a templomnak. Az épület főhomlokzatát egyszerű mérműves rózsaablak tagolja, amely a két oldalkápolna fölött megismétlődik.
A Szentlélek mint a templom névadója, az épület külső és belső kialakításán, díszítésében sokféle módon jelenik meg. A főbejárat fölötti háromkaréjos színes mozaikképen a Szentháromság képi megjelenítése látható, a torony alatti nagy mezőt vörös-arany mozaikkép tölti ki, ahol a Szentlélek galambként jelenik meg, sugározva hét ajándékát. Itt olvasható a templom építése ideje is. Templomunk talán legismertebb, meghatározó és gyönyörűen megvalósított részlete Zsellér Imre (1878-1859) mozaik és üvegtervező művész munkája.
A templom belső kialakításában is jelentős szerepet kapnak a felszenteléskor kapott nevet szimbolizáló, a Lélek működését megmutató ábrázolások, ornamentális díszítő elemek. A Szentlélek galamb formában történő megjelenését láthatjuk a főoltár tabernákuluma fölötti márvány tondón, az ambó fából kialakított könyvtartóján is.
A fehérmárvány főoltár lépcsővel megemelt szinten, eredetileg baldachin alatt helyezkedett el. A csodálatos kenyérszaporítást és a kánai menyegző csodáját ábrázoló domborművet Zsákodi Csiszér János (1883-1953) szobrászművész terve alapján Fischer Ferenc és Fischer Ágoston faragta és 1949-ben a templom búcsúnapjára helyezték a tabernákulum két oldalára. A tabernákulum fölött félköríves, növényi indadíszes fülkében a kereszt látható, e fölött jelenik meg ismét a Szentlélek galamb formában. A baldachint 1957-ben elbontották, a ma is működő szembemiséző oltár 1991 és 1997 között készült el. Az oltárban Szent László ereklyéje lett elhelyezve.
A szentély jobb oldali íves fülkéjében elhelyezett keresztelő medence szintén a Fischer testvérek faragása. Felirata szerint a Bibel-család adományozta 1923-ban. (Bibel János (1858-1937) szintén építész volt, egy ruskicai márványbánya üzem alapítója) A keresztelőmedencén egy szobrot láthatunk, amely Keresztelő Szent János alakját formálja meg, egyes források szerint szintén a Fischer testvérek egyikének, Ferencnek az alkotása.
A diadalív bal oldalán található a magas, dús faragású építményen álló, tölgyfából készült szószék, a mellvédjén elhelyezett domborműveken Krisztus Király és a négy evangélista látható.
A szentélyben két trónus lett elhelyezve: az egyik az ún. kegyúri szék, a másik, jobb oldali papi trónus pedig nagy megbecsülésnek örvend és különleges emléke egy pápai látogatásnak. Ezt használta Szent II. János Pál pápa a Népstadionban a magyar ifjúság számára megrendezett találkozón 1991-ben.
A szószéket, a szentély trónusait, a mellékoltárok fából kialakított felépítményeit és a gyóntatószékeket az egyik legismertebb, sokat foglalkoztatott miseruha készítő és templomok berendezésével foglalkozó Oberbauer cég készítette el.
A templomban két mellékoltár van, a jobb oldali kereszthajóban Jézus Szíve tiszteletére, a bal oldaliban pedig Szűz Máriának szentelt oltár. A kereszthajóban kialakított kápolnák oltára Szent István és Szent Erzsébet tiszteletére lettek szenteltek. A Szent Erzsébet kápolna falán látható márvány emléktábla megörökíti a templom felszentelésének időpontját és azokat a személyeket, akiknek köszönhetően megépülhetett Budapesten az első Szentléleknek szentelt templom.
A főkaputól jobbra található kis kápolna őrzi azt az értékes ereklyét, amelyet 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszusra érkező kb. 5 ezer római zarándok hozott. Az itt elhelyezett fából faragott feszület a római Mamertini börtönben található 16. századi feszületnek a hiteles másolata. (A hagyomány szerint Szent Péter és Szent Pál ebben a börtönben raboskodott.) A története a falon látható emléktáblán olvasható, a kápolna kifestését Beszédes Ottó és fia díszítőfestő cég végezte el. A kápolna oltárasztalának alsó, íves kialakítású mélyedése rejt egy korpuszt. Az oltár Húsvétkor, a nagyhéten átalakul Szent Sírrá, a szobor, Krisztus teste itt nyugszik a nagyszombati feltámadási körmenet végéig.
Az épület berendezéséhez tartoznak a templomtérben található, posztamensen álló szobrok is. A bejárat két oldalán Szent Imre és Szent Margit szobra áll, kicsit távolabb, a gyóntatószékek mellett Szent József és Lisieuxi kis Szent Teréz szobra látható. Az első szabadon álló oszlop előtt Szent Antal szobrát és a perselyt helyezték el. Néhány éve templomunkhoz tartozik a bejárathoz közel Szent Pio atya kisméretű festett szobra, mely a Jáki kápolnából került ide.
A padokat Hellenbrand Mihály asztalosmester szakértelmének köszönhetjük.
A templomnak jelenleg két harangja van, a Szent Margitról elnevezett és …..
A templom freskói, ornamentális díszítményei
A templomot díszítő freskók tartalmi, ikonografikus koncepcióját Seres Ferenc atya, templomunk második plébánosa dolgozta ki, megvalósítója Kontuly Béla festőművész volt.
A megvalósítás első ütemében a szentély kifestését valósították meg. Ennek első lépése volt a baldachin elbontása, erre 1957-ben került sor. Ekkorra készült el a 6 üvegablak is, melyek Kopp Ferenc (1914-1962) üvegdíszítő mester munkái. A szentélyben látható freskón Szűz Mária jelenik meg az apostolok társaságában, a figurák fölötti lángocskák a Szentlélek pünkösdi eljövetelét szimbolizálják. A félköríves freskó fölött, az ablakok közötti felületet szintén a Lélek által kapott adományok, vagy a Lélek különböző megjelenési formái töltik ki. A szentély díszítését a mester 1958 nyarán fejezte be.
A munkálatok második ütemében a főhajó első szakaszának 4 freskója készült el. A négy freskó témái is a Szentlélek működését közvetítik. Ezek a következők:
A Szentlélek, a Magasságbeli ereje megárnyékoz + Lk 1,35
Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk… + ApCsel 15,28
Látta a lelket, mint galambot rászállni… + Mk 1,10
Kereszteljétek meg az Atya, és a Fiú és a Szentlélek nevében… + Mt 28,19
Ezen a mezőn olvashatjuk a festő szignóját – Kontuly Béla Anno Domini 1960. Minden freskón szerepel a témának megfelelő idézet helye a Bibliából, ezen téves megjelöléssel. (a helyes igehely: Mt 28,19)
1959-ben a kereszthajó négy íves mezőjének kifestése történt meg. Ezek programja is híven követi az alapkoncepciót, vagyis a Szentlélek jelenlétét Jézus életéből, illetve a feltámadása utáni eseményekben. A témák:
Ha elmegyek, elküldöm a Vigasztalót…
Vegyétek a Szentlelket, rájuk lehelt…
Az Úr lelke rajtam, ma teljesedett…
István, ki a Szentlélekkel volt telve….
A templom kifestésének 1960-tól tartó negyedik ütemében a főhajó 6 félköríves mezőjének munkálatai következtek. Kontuly Béla 1963-ban bekövetkezett haláláig végezte a koncepciót hűen követő tevékenységét, de befejezni már nem tudta. 1976-ban Tarnai Béla plébános atya Takács István festőművészt bízta meg azzal, hogy Kontuly Béla munkáját, az ő stílusát és koncepcióját követve tegye teljessé a templom művészi dekorálását.
A kereszthajótól kezdődő szakasz témái – jobb oldal:
Rájuk tették kezüket és azok elnyerték a Szentlelket…
Tiszta szívvel vették magukhoz az eledelt…
Akiknek megbocsájtjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik…
– bal oldal:
Imádkozzanak fölötte és kenjék meg olajjal az Úr nevében…
Imádkoztak és rájuk tették a kezüket…
A kettő egy testté lesz…
Az ornamentális elemek festését az egész templomban, beleértve a mennyezeti díszítő elemeket is, Beszédes Ottó és fia díszítőfestő cég, leginkább Beszédes László végezte.
Az 1980-as években történt felújítás során ez a díszítő festés is megújult, Kovács Géza iparművész segítségével.
A templom összképéhez természetesen a színes ólomüveg ablakok is hozzátartoznak. A kisebb, nagyobb, általában az adományozók nevét is megörökítő üvegablakokat Zsellér Imre üvegművész (1878-1859) tervezte és kivitelezte.
Templomunk orgonája értékes és fontos része plébániánknak, elengedhetetlen alkotórésze a szép liturgiának. Tervezője Baróti István orgonaművész (1940-2014) volt. Kiemelkedő művészi pályafutása, liturgikus munkássága mellett számos orgona tervezőjeként is elismert résztvevője volt a hazai egyházi zenei életnek.
